News

A kérdés arra késztet, hogy visszakérdezzek: hova, milyen cégbe, milyen feladatra?

Kis, dinamikus IT start-upba, ahol kis létszámmal, néhány fiatal, kísérletező kedvű, a korszerű eszközök kezelését már az anyatejjel magába szívó lendületes fiatalból áll a csapat, vagy egy több évtizede működő, beállt piacokkal, sokezres létszámmal, részletesen szabályozott folyamatokkal működő nagy szervezet élére?  

 Mivel foglalkozik a cég: olajfinomítással, ahol a sokéves tapasztalat nagy előny, vagy telekocsi (car sharing) alkalmazásokkal, amely viszonylag fiatal tevékenység, és nem nevelt még ki a piac tapasztalt öreg rókákat? És mi a feladat: járatlan utakat kipróbálni, szokatlan piacokat keresni, és lehetetlen vállalkozásokra boldogan, mosolyogva igent mondani, vagy folyamatosan mérlegelni, egyensúlyozni sok érdek, esetleg sok tulajdonos között, és megfontolt optimumokat keresni? Egyáltalán: mekkora a tulajdonosok kockázatvállaló hajlandósága?

 A kérdések listája messze nem teljes, de azt jól szemléltetik, hogy nem létezik egy egységes válasz. Minden helyzetre más és más a megfelelő megoldás, sok tényező együttes értékelésétől függően. Nagyvállalatok ezért megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy 5-7-9 fős, vagy akár nagyobb menedzsmenttel rendelkezzenek, amelyek tagjai között ilyen is van, meg olyan is, tehát több kvalitást is képesek bevonzani. És ez a jó hír: mind a fiatal és lendületes, mind pedig az érettebb és bölcsebb menedzsereknek van hely a piacon, a vállalatok meg, ha megtalálják maguk számára a legjobban illeszkedő menedzsmentet, hatékonyabban valósítják meg stratégiájukat.